Mert utazni jó, utazni érdemes...

Jegyrendszer, üres polcok és színes autócsodák Kubában

Egyszer olvastam valahol egy kubai bölcsességet, amely szerint „A forradalom három nyeresége: az egyenlőség, az oktatás, és az egészség. Három vesztesége pedig a reggeli, az ebéd és a vacsora.” Erről, és sok minden másról is meggyőződhettünk az alatt a három hét alatt, amit az év elején Kubában töltöttünk.

Annyira szeretjük az itthoni nyarakat, hogy már egy ideje télen vesszük ki az éves szabadságunkat és januárban kelünk útra, hosszabb időre. Ebben benne van az is, hogy így kicsit lerövidítjük a „rövidnappalos”, hideg időszakot, és amikor visszaérkezünk, már nagyon közel van a tavasz.

Kubába utazni régi vágyaim közé tartozott, nagyon örültem, hogy ez most valóra vált. Még itthonról előre leszerveztünk nagyjából mindent, így a szállásoktól kezdve a bérautóig mindenünk meg volt.

Vinales, Kuba

Turizmus

A beutazás feltétele Kubába a Tourist Card (a vízummal egyenértékű), mely egy sorszámozott nyomtatvány, valamint élő utasbiztosítás. Utóbbi meglétét soha senki nem ellenőrizte és az előzetes információkkal ellentétben a nemzetközi jogosítványt sem kérte senki, amikor autót béreltünk.

Világszerte nagy az érdeklődés Kuba iránt, emiatt Havannában általában az összes szállodában teltház van. Általánosságban elmondható, hogy az állami hotelek állapotuk és felszereltségük tekintetében a 70-80-as évek kelet-európai sármjával rendelkeznek, áraik pedig jelentősen az európai színvonal felett vannak, annak közel kétszeresei. A koktélok viszont kiválóak 🙂

A turizmust kikiáltották az ország fő bevételi forrásának, azonban hamar világossá vált, hogy Kuba nincs felkészülve a turisták 1-2 éve megindult és azóta is egyre erősödő ostromának kezelésére. Nincsenek erőforrások semmilyen területen az ilyen mértékű turizmus kiszolgálására, a kínálat nem bír lépést tartani a kereslettel. A bérautókért például várólisták vannak.

Baracoa, Kuba

Az országban két pénznem van forgalomban. Az egyik a CUC (Konvertible pesos), a hivatalos fizetőeszköz, a másik pedig a CUP (Cuba pesos), amely a helyiek általánosan használt pénzeszköze. Ebben kapják a fizetésüket, ezzel fizethetnek a piacon, a boltokban. Kb. 1:25 az átváltási arány, 1 CUC pedig kb. 1 EUR. Kicsit megtévesztő a két pénznem, a bankjegyek is nagyon hasonlóak, ezért nem árt vigyázni, miben kapjuk vissza a visszajárót!

Természetesen minden kubai igyekszik CUC-hoz jutni, mert azért több minden beszerezhető. A turizmusban dolgozók kiváltságos helyzetben vannak: ők a konvertibilis valutában kapják fizetésük egy részét, illetve a borravalót. Ezért aztán igyekszik mindenki az idegenforgalomban dolgozni. Egy átlagos kubai jövedelem 600 CUP körül van havonta (kb. 7.500,- Ft), egy tanár vagy orvos pedig annyit keres, amennyit két turista egy étteremben hagy egy vacsoráért. Pénzt váltani kizárólag a CADECA feliratú pénzváltókban illetve a bankokban ajánlott! Amerikai dollárral érkezni nem érdemes, mert annak beváltásánál 10 % (!) illetéket levonnak.

Az orvosi és a magas színvonalú oktatási ellátás a kubai állampolgároknak ingyenes.

Élelmiszerjegyek osztása

Jegyrendszer

Akik nem az idegenfogalomból élnek, azoknak bizony nagyon kevés pénzt kell beosztaniuk. A jegyrendszer enyhít valamelyest ezen a problémán. Az élelmiszerjegy állampolgári jogon jár, ennek birtokában a szabadpiaci árnál jóval alacsonyabb áron juthatnak hozzá az alapvető élelmiszerekhez a kubaiak. Havonta fejenként néhány kiló rizs, bab, cukor, pár tojás és nagyon kevés hús jár érte. Éppen annyi, ami – ha nagyon beosztják – talán két hétre elég és akkor még hátra van a hónap fele…

Az ilyen üzletek nagyon szomorú látványt nyújtanak a többnyire üresen tátongó polcokkal. Az állami üzletekben kapható árukért annyit (vagy többet) kell fizetni, mint itthon.

Nem nehéz kitalálni, hol van ingyen wifi a nagyvárosokban

Néhány éve elég jól kiépítették az internet-hálózatot a szigeten. Ez azért még messze nem azt jelenti, hogy a szállodai szobánkból kényelmesen szörfölhetünk a világhálón… Az egyetlen szolgáltató az ETECSA. Irodáiban – hosszas sorban állást követően – juthatunk a kis papírkártyákhoz, melyekkel egy, vagy akár ötórányi internetet vásárolhatunk meg. Ezután már csak találnunk kell egy helyet a városban (általában a főtéren, vagy a nagy szállodák lobbyjában), ahol van hotspot.  Ott csatlakozunk a hálózatra, beírjuk a kártyánkon szereplő két hosszú számsort (felhasználónév és jelszó), és ha szerencsénk van, akkor létrejön a kapcsolat. Egy idő után már hamar kiszúrjuk a hotspotokat: nagyon sok ember egy helyen és mindenki a telefonja kijelzője fölé hajol.

Kubában minden állami kézben van

Három területen engedélyezett a magánvállalkozás: a szállásadás, a személyszállítás és a vendéglátás területén. Az egyre növekvő turizmus kiszolgálására nincs elég kapacitása az állami szállodáknak és éttermeknek, ezért néhány éve engedélyezik az ún. Casa particulare-k és Paladarok működését. Előbbiek vendégszobák, melyeket a tulajdonosok adhatnak ki a turistáknak, utóbbiak pedig éttermek. A magánkézben lévő autók tulajdonosai pedig taxizhatnak.

Fidel Castro képe lépten-nyomon felbukkan Kubában

Azt tapasztaltuk, hogy a magánszállások sokkal tisztábbak, szívélyesebbek, mint a szállodák, látszik, hogy tulajdonosaik motiváltak, szemben az állami szektorban dolgozó (és természetesen nem túlfizetett) alkalmazottakkal, akik mintha azon mesterkednének, hogy tudnák a könnyebb végét megfogni a munkának (nem volt ez ugye nálunk sem másként annak idején…)

Szeretem a jó ételeket, akkor is, ha azok egyszerűek, ám számomra Kubában nagyon egyoldalú volt a kínálat, pedig az éghajlatból adódóan annyi mindent lehetne termeszteni. Klasszikusnak számít a morro e christiano, avagy a fekete bab rizzsel, a sült hal, sertés- vagy csirkehús, vagy ezek salsa (paradicsomszószos) változata. Szinte mindenhol ez volt a kínálat, ami a harmadik hét végére már azért kicsit unalmas volt.

Egy átlagos (állapotú) út Sierra Maestrában

Autók és közlekedés

Kubát az oldtimerek Mekkájának is tartják, nem véletlenül. Rögtön a megérkezésünk után szemet szúrtak a néha egészen hihetetlen színekben (pl. pink) pompázó járgányok. Ahhoz képest, hogy az utakon olyan kátyúk vannak, melyek lazán képesek volnának egy komplett teherautókereket azonnal elnyelni, kifejezetten jó állapotban vannak. A karbantartási munkák elvégzése a mindennapi teendők közé tartozik, mindig van kéznél szerszám. 

Ma már szinte mindegyik autóban valamilyen orosz dízel (újabban pedig takarékosabb japán) motor duruzsol és sokszor olyan megoldásokat látni a motortérben, hogy ennek láttán itthon valószínűleg erősen égnek állna a haja mindenkinek egy műszaki vizsgabázison. Nem ritka, hogy ha valakinek nincs kombija, de szeretne, az csinál egyet. Így aztán meghatározhatatlan eredetű egyedi kreációk születnek. De tudjuk, hogy a hiánygazdaság szüleménye a leleményesség 🙂

Különleges színű oldtimer Kubában

A kubaiak vezetési stílusa egyedi, a közlekedés kaotikus, de a helyzetet menti a tény, hogy mindenki nagyon vigyáz az autójára.

Aki pedig kabrióval szeretne utazni, annak egy bizonyos sebességhatár alatt számolnia kell azzal, hogy jelentős mennyiségű benzingőz, CO2 és égett motorolaj szagával kell megbirkóznia. Katalizátor? Ugyan!

Ennek ellenére és ezzel együtt nagyon élveztük ezt a csodálatos utazást. A három hét alatt összesen 2700 kilométert tettünk meg a kisautónkkal. Átlagsebességünk 48 km/h volt.

Egész idő alatt biztonságban éreztük magunkat, még éjszaka is az utcákon. Bámulatos az ott élő emberek derűje – volna mit tanulni tőlük. Ez az utazás sem az a klasszikus értelemben vett pihenés volt, mert azért voltak nehézségeink, de megérte. Bármikor szívesen visszamennénk.

Aki nem akarja megvárni, mit csinál Kubával a turizmus óriási hulláma, ne várjon sokáig, hanem induljon útnak.

Fotók és beszámoló: Lachout Noémi

***

A kubai sorozat következő részében a sziget fővárosával, Havannával ismerkedhetünk meg. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal, is, további érdekességekért pedig csatlakozz facebook  vagy Instagram oldalamhoz!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!