Mert utazni jó, utazni érdemes...

Karibi életérzés vár Kuba legnagyobb városaiban

Noémi kubai élménybeszámolójának 2. részében a karibi szigetország két legnagyobb városával, a főváros Havannával és Santiago de Cubával ismerkedhetünk meg. Fogadjátok szeretettel!

***

1. állomás: Havanna

Megérkezésünk után a beléptetés formaságainak intézése meglehetősen lassan zajlott, néhány feleslegesnek tűnő körrel. Miután csomagjainkkal elhagytuk a repteret, mintha valami filmforgatásba keveredtünk volna. Rengeteg nagyon színes, 50-60-as évekbeli amerikai autót kell elképzelni Ladákkal és Moszkvicsokkal tarkítva, ahogy totál hektikus forgatagban utasaikhoz igyekeznek. Bennünket is vártak már egy hatalmas, türkiz oldtimerrel. Hatalmas sofőrünk lágyan ide-oda ringott az első ülésen, ami feltehetően a lengéscsillapító állapotának és a kormány holtjátékának volt köszönhető.

A szállodához vezető út alatt elkezdtem barátkozni a látvánnyal, ami teljesen új volt számomra, hisz azelőtt soha nem jártam a karibi térségben. Sokszínű embereket láttam sokszínű ruhákban a meghökkentően sokszínű autók között. Nagyon tarka világ tárult elém. A nálunk mindent beborító reklámoknak ott nyoma sincs, csak néhány tűzfalat díszítő Castro-portrét láthattam a kubai zászló árnyékában…

Szállásunk a Hotel Raquel volt, mely ottani viszonylatban nagyon nívós. Az épület valóban gyönyörű, egykorvolt csillogása azonban kissé megkopott. Szobánk egyetlen kicsi ablaka a belső, fedett átriumra nézett, friss levegő, természetes fény nincs, az ágyak kétes tisztaságúak, a szekrény ezen felül meglehetősen büdös is volt. Szerencsére most is velünk voltak hálózsákjaink, melyek ilyen helyzetekben bizony jól jönnek.

Hotel Raquel


Hotelszoba


Kilátás a hotelből

Az utcákon barangolva élveztük a hamisítatlan karibi hangulatot: mindenhol élő zene szólt, sokan táncoltak. Láttunk egy pizzériát, amely úgy működött, hogy az utcáról felkiabált az emeletre a főnökasszony, így adta le a rendelést, majd kisvártatva kötélen leeresztették a kívánt pizzát, melyet a kedves vendég a járdaszegélyen helyet foglalva jóízűen elfogyaszthatott. Zseniális, nem?

A kötélen leeresztett pizza

A látnivalókat a városban Ricardo mutatta meg nekünk, először stílszerűen oldtimerrel jártuk be a különböző városrészeket, majd gyalog barangoltunk tovább az óvárosban. Közben sok mindent megtudtuk tőle. Például, hogy az oktatási- és nyugdíjrendszerük nagyon hasonlít a miénkhez, de kérdezhettük a kubaiak optimizmusának titkáról, az autókról, mindenre kedvesen válaszolt. 

Amikor megtudta, hogy Magyarországról érkeztünk, őszinte kíváncsisággal érdeklődött, hogy milyen volt nálunk a rendszerváltás után. Mikor elmeséltem neki, hogy gyerekkoromban mi is álltunk sorban az üzletek előtt, amikor nagy ritkán banán érkezett, felajánlotta, hogy annyi banánt, meg ananászt küld, amennyit csak szeretnénk, cserébe lássuk el szőlővel, almával és barackkal, mert az meg náluk nincs. (Nem derült ki, hogy tudja-e, hogy időközben nálunk is mindig van banán és ananász, és már nem kell érte órákig sorban állni sem.)

Üres kirakatok


Üres polcok

Kubában az autók bérbeadása is állami kézben van és itt is az jellemző, hogy a kínálat meg sem közelíti a keresletet. (Egy évvel ezelőttre tervezett utazásunk amiatt hiúsult meg, hogy 2015 októberében már nem volt szabad autó 2016 januárjára.)

A bérautó átvételével kapcsolatban azt javasolták, hogy biztosabb, ha már egy nappal a tervezett tovább indulás előtt megejtjük és felkészítettek bennünket, hogy valószínűleg sok időt fog igénybe venni a dolog. Ez tényleg így volt. A hosszadalmas papírmunka és nem kevés pénz átadása után kivonultunk az épület elé, ahol összesen kettő darab autó állt. Mindkettő kínai gyártmányú MG, mindkettő kívül-belül nagyon koszos, leharcolt állapotban volt. Az autókölcsönző munkatársa elkezdte a formanyomtatványon bejelölni az autó sérüléseit, hibáit. Ez tartott kb. 10 percig, aztán amikor már nem volt szabad hely a papíron, akkor a férjem felfedezte, hogy a fékek nagyon rossz állapotban vannak, teljesen el vannak kopva már. Ekkor a férfi kihozta a másik autó kulcsát és elkezdődött annak átadása. Ugyanazon a papíron, amit már telerajzolt.

„No problem”

– ezt elég sokszor hallottuk még a későbbiekben -, ez a kocsi is ugyanúgy össze van már zúzva. És ennek a fékei sem a legjobbak. De ez van. Eszi, nem eszi, nem kap mást! Így hát átvettük az autót, amely közel három hétig társunk volt. Nagyon vigyáztunk rá, nehogy idő előtt feladja a szolgálatot.

Santiago de Cuba: a kubai zene és a Bacardi bölcsője

Az ország második legnagyobb és legfontosabb városa a főváros után. Kuba első kormányzója, Diego Velázquez alapította 1514-ben. Az ő háza a legrégebbi épület a városban, mely a Parque Céspedes nevű főtéren, a székesegyház mellett található és mai napig látogatható. Benne korabeli bútorok, francia és német porcelánok, muranói üvegek vannak kiállítva. Látható továbbá egy hatalmas olvasztókemence, melyben az aztékoktól rabolt aranyat olvasztották be, majd innen hajózták tovább a spanyol királynak.

A főtér másik nevezetessége a városháza épülete, melynek erkélyéről ’59-ben Castro kihirdette a forradalom győzelmét.

A városháza épülete Castro erkélyével

A városházával szemben látható Catedrale de Nuestra Senora de la Asuncion nevű székesegyház néhány évvel ezelőtt esett át felújításon. Egyik tornya látogatható, onnan fantasztikus kilátás nyílik a város minden irányába. Az épület helyén eredetileg felállított templom 1516-ban épült.

Katedrális

A város kicsit San Franciscóra emlékeztet, mert ott is dimbes-dombos, meredek utcák vannak.

A mindenki által ismert Bacardi rumnak is Santiago de Cuba volt a bölcsője. A Bacardi család itt kezdte gyártani 1862-ben a nevét viselő italt. A forradalmárok harcát támogató család gyárait azonban Castroék hatalomra jutásuk után – közel 300 másik vállalkozással együtt – mindenféle kárpótlás nélkül kisajátították, államosították. Ekkor a Bacardi család emigrált, a Bacardi rum gyártásának központját pedig a Bahamákra helyezték (napjainkban is ott van). Az egykori üzemben a mai napig is készül rum, mely a város nevét viseli, tehát Santiago de Cuba néven kerül forgalomba.

A város nagyon hangos, mindenhol zenélnek, énekelnek. A 18-19. században Haitiről érkező bevándorlóknak köszönhetően nagyon színes összetételű a lakosság, akik hamisítatlan karibi hangulatról gondoskodnak. Sokkal több és erőszakosabb kéregetőbe botlunk, mint eddig bárhol máshol Kubában, de egyszer sem érezzük veszélyesnek a helyzetet.

A Casa de la Trovaban (fordíthatjuk Trubadúrok házának) minden este élő zene szól, a turisták a helyiekkel próbálgatják tánctudásukat. Azt tartják, hogy az igazi kubai zene bölcsője az ország keleti része, azon belül is Santiago de Cuba és Baracoa városa, ahol mindenfelől érkező bevándorlók közössége esténként együtt zenélgetett.  

A kubai zene leghíresebb képviselője a Buena Vista Social Club. A zenekar egyik énekese, Compay Segundo Santiago de Cubaban nőtt fel, és a város Santa Ifigenia nevű temetőjében nyugszik. Ott található többek között a Bacardi család sírhelye, José Marti, a nemzet hősének emlékműve is, és ott helyezték el Fidel Castro hamvait is. Utóbbi sírhelyét katonák őrzik, akik félóránként díszes őrségváltással tisztelegnek.

Santa Ifigenia temető

Hogy a karib-tengeri kalózoktól meg tudják védeni a várost, az öböl bejáratánál 1640-ben egy hatalmas erődöt építettek a sziklákra. Az El Moro erődből csodálatos kilátás nyílik az előtte elterülő partszakaszra, az öbölre és a távolban láthatóak a Sierra Maestra vonulatai is.

El Moro erőd

Fotók és beszámoló: Lachout Noémi

***

A következő részben a kubai szivar nyomába eredünk.

Ha lemaradtatok az első részről, itt elolvashatjátok: Jegyrendszer, üres polcok és színes autócsodák Kubában

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal, is, további érdekességekért pedig csatlakozz facebook oldalamhoz:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Tibor Kálmán Budaházy says:

    Az évtizedeken át tartó blokád és gazdasági szankciók ellenére a kubai nép túlélte és optimistán viszonyult olyan nehézségeket melyet mi magyarok elképzelni sem tudunk!Szeretem és felnézek a kubai népre!Viva Cuba!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!