Mert utazni jó, utazni érdemes...

Kuba természeti kincsei egy magyar utazó szemével

Noémi kubai élménybeszámolójának 5., egyúttal utolsó részében Kuba természeti szépségeit és gyönyörű tengerpartját ismerhetjük meg. Fogadjátok szeretettel!

⇒ Playa Larga 

 

Playa Larga egy kis település a Disznó-öbölben. Itt szállunk meg először magánháznál, ún. casa particulare-ban. Az épület kívülről eléggé ijesztő volt, mivel hatalmas kavicskupac és betonkeverő állt előtte – láthatóan folytak még a munkálatok. Sokan választják a megélhetésnek ezt a nem olyan régóta megengedett formáját, és minden lehetséges irányban bővítik a házukat további vendégszobákkal. A szobánk nagyon egyszerű, de tiszta volt, közel a tengerparthoz. Házigazdánk hétköznapi autója egy 1934-ben gyártott, eléggé leharcolt állapotú és meghatározhatatlan gyártmányú gépjármű.

Barlangtó

Marioval keltünk útra a környéken. Igazi természetjárás volt. Minden jel arra utalt, hogy réges-rég tenger borította a vidéket. Fosszíliák nyomait láthattuk mindenütt. Lábunk alatt mészkőtalaj, melybe az évezredek alatt lyukakat mosott a víz. Számos természetes úszómedence és barlangtó – helyenként akár 40 méter mélyek – is kialakultak így. Még fürdésre is volt lehetőség az egyikben – kisebb teknősök, halak és rákok társaságában. Számunkra ismeretlen madarakat figyelhettünk meg, köztük Kuba nemzeti madarát, a Tocororot. Bebújtunk egy barlangba, amit néhány alvó boa őrzött. Mikor Mario felkapcsolta elemlámpáját és megvilágította a fejünk felett a barlangot, kicsit megdermedtem: teljesen beborította a mennyezetet a rengeteg denevér. Egy lápos területen pedig láthattuk a krokodilok nyomát a sárban. Mario is lelkesen magyarázta nekünk, melyik növényt mire használják fel a gyógyászatban.

Strand a Disznó-öbölben

Itt, a Disznó-öbölben kevés hívogató strand van, általában zavaros a víz és nagy hullámokat vet. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, nagyon nyugodt volt minden. Az emberek kedvesek, a tömegturizmus oda még nem érkezett meg. Este még nagyon sokáig ücsörögtünk a tengerparton. Millió csillag világította meg a koromfekete égboltot az öböl felett. Csodálatos volt!

⇒ Cayo Santa Maria – luxus turistáknak

Egy sziget az ország északi partja mentén luxushotelekkel, csak turistáknak. Sok-sok darut látunk ágaskodni, bizonyára hamarosan még több szálloda várja majd az ideérkezőket.  A szigetre vezető út tulajdonképpen egy kb. 45 km hosszú gát, mely összeköti a szárazföldet a szigettel. Az út elején egy konténer, előtte a kubai zászló, benne hat egyenruhás. Egyikük kilép elénk: útlevél ellenőrzés. De beérik csak egyikünk útlevelével.

Amint elértük a szigetet, a tenger addig sötétkék színe az út mellett türkizre váltott. Leírhatatlanul gyönyörű, mesés árnyalatú türkizre!

Őszintén szólva ez a fajta nyaralás nem igazán a mi stílusunk, de mindenképpen szerettük volna látni a „klasszikus” karibi fehér homokos északi tengerpartot, ez pedig csak így, az ötcsillagos szállodákban lehetséges. A szigeten nincs más szálláslehetőség. Nagyjából sejtettük, mi vár ránk, mégis meglepődtünk. Ami a kerítés falain belül volt, az komplett ellentéte annak a Kubának, amit az elmúlt napokban megismertünk. Olyan volt, mint egy rezervátum. Mindenütt márvány, óriási lobby, rengeteg ember. A komplexum 1999 fő elszállásolására képes és teltház volt. A hat bár közül az egyikben, a lobby-bárban naponta 300 üveg rum, 60 üveg whisky és kb. 20 hordó sör fogy. A vendégek közül néhányan már nagyon jó hangulatban voltak, köszönhetően a bűvös karperecnek, ami all inclusive ellátásra jogosított. Egész nap lehet enni, rendkívül bőséges a választék a büféreggelinél és –vacsoránál. De ez bárhol lehetne a világon, ugyanilyen lenne, csak ezért nem érdemes Kubába utazni.

A tenger tényleg gyönyörű, a viharos szél ellenére is. Érkezésünkkor a piros zászló lobog a parton, tilos a vízbe menni. Gigantikus hullámok fodrozódnak, gyönyörű, fehér tarajosak. A víz kristálytiszta. A strand a rossz idő ellenére is meglepően zsúfolt. Nagyon nem lehetett semmit sem csinálni a henyélésen kívül (leszámítva az opcionális esti tánctanfolyamot, illetve az animátorok táncos műsorának megtekintését), ezért két napig lógattuk a lábunkat. 

⇒ Baracoa 

Amikor elhagytuk a tengerparti utat és észak felé vettük az irányt, a táj megváltozott. A Sierra del Purial nevű hegy meredek, kanyargós útjain kaptattunk felfelé. Izgultunk, hogy kisautónk még bírja velünk. Egyszer csak az tűnt fel, hogy az erdők nagyon megtépázottak, a pálmafák koronája hiányzik, csupasz törzsek merednek az ég felé, vagy kidőlve fekszenek. Nagyon szomorú látvány volt. Kiderült, hogy 4 hónappal azelőtt tombolt a vidéken Matthew, a hurrikán.

Élet a hurrikán pusztítása után

Amikor megálltunk egy kilátónál, annyian vették körbe a kocsit, hogy alig bírtunk kiszállni. Mindenki a portékáját próbálta ránk tukmálni, közben igyekezve a többieket odébb lökdösni és túlharsogni.

Baracoa az ország keleti végén fekvő kisváros a Bahía de Miel öböl partján, a Sierra del Purial hegységtől körül ölelve. A város a forradalomig csak tengeri úton volt elérhető.

Baracoa belvárosa

Kolumbusz a felfedezőútja során itt lépett először kubai földre, így Baracoa Kubában a legrégebbi spanyol településnek számít, szintén Velázquez alapította, 1511-ben, a mi utazásunknak pedig ez volt a legkeletibb pontja.

A város is meglehetősen szomorú képet nyújtott – sok helyütt láthatóak voltak még a hurrikán nyomai. A szél 250-300 km/h sebességgel tombolt. Ilyenkor biztonságosnak ítélt épületekbe evakuálják a lakosságot, az ítéletidő várható érkezése előtt 2-3 nappal. Egészen addig maradnak ott az emberek, amíg újra többé-kevésbé lakhatóvá nem válnak az otthonaik. Hallottuk, hogy több mint ezren zsúfolódtak össze az iskola kis épületében közel 20 napig.

Kolumbusz keresztje

A környéken jelentős a kakaótermesztés. Meg is kóstoltunk egy kis forró csokit a Kakaó házában. Természetesen rummal. A pici főtér templomában pedig megnéztük a keresztet, melyet egykor Kolumbusz emelt, a szigetre érkezésekor.

A Humbolt Nemzeti Parkban tettünk egy eléggé megerőltető kirándulást. Nem a táv volt hosszú, hanem a magas páratartalom és a meglehetősen nehéz terep miatt volt nehéz a kb. 8 km megtétele. Túravezetőnk, Yoanic sokat mesélt a madarakról, a növényekről. Tőle is megtudtuk, melyik gyógynövényből mit készít, ha köhög, ha fáj a hasa, vagy ha kiütéses a gyereke.  Elmondása szerint az orvosok is előszeretettel nyúlnak a természet kincseihez.

Iskola Baracoában

A völgyben is rengeteg fa esett áldozatul a hurrikán pusztításának, sokszor termetes gyökerükkel együtt fordultak ki a földből. Néha felbukkant egy-egy tanya, körülötte takaros kiskertek, pulykák, kacsák, malacok szabadon. Benéztünk egy iskolába is. Az épület előtt – mint mindegyik iskolánál – José Marti szobra (állítólag minden reggel tanítás előtt énekelnek előtte tanulók), a tanteremben az úttörőnyakkendős gyerekek megboldogult gyerekkoromat idézték, amikor egy országos versenyen elért helyezésért az egész őrsünk részt vehetett egy zánkai táborozáson, egy nemzetközi turnusban. Ott találkoztam először kubai úttörőkkel.

Az Old Lady háza

Vezetőnk, Yoanic többször említette, hogy a túránk végállomása az „Old Lady” háza lesz. Útközben elmesélte, hogy az Old Lady egyedül él egy kunyhóban, férje tizenkét évvel ezelőtti halála óta. Azóta nem is volt lent a faluban és a hurrikánt is egy közeli barlangban vészelte át. Egyébként teljesen önellátó. Kíváncsian vártuk a találkozást vele. Az utolsó etap különösen fárasztó volt. Eleredt az eső, a kövek csúsztak, nagyon kellett figyelni, hová lépünk. Egyszer csak furcsa konstrukció bukkant fel mellettünk: hosszában félbevágott vastag bambuszrudak voltak egymáshoz erősítve és aládúcolva, benne pedig víz folyt. Ez volt a vízvezeték a hegyen: egy forrás vizét vitte a környékbeli házakhoz. Ahogy Eutímia, az Old Lady házához is. Eutímia néni háza, egy fakunyhó eléggé megviselt volt, egy részén még nem volt rendesen visszaerősítve a tető.

Az asszony egész nap dolgozik, kemény férfimunkát is végezve: a gondozott kiskertben minden megterem, amire szüksége van, ha kell, fát vág, végzi a szükséges javításokat a házon. A szappanjait is maga készíti, a főzésnél keletkező fahamuból és kókuszolajból. A kunyhón vannak ablakok, de – mint ahogy Kubában sok helyen – nincsenek beüvegezve, fürdő, WC nincs. Eutímia néni állandó társasága egy kutya és néhány tyúk, ezért is nagyon örül minden látogatónak. Bennünket kávéval és friss kókuszdióval kínál, amit boszorkányos ügyességgel pillanatok alatt feltör. A bambusz-csatornából folyó víz alatt mossa meg, mielőtt odaadja nekünk. Van egy fia, aki a családjával a faluban él. Leköltözhetne hozzájuk, de Yoanic szerint az olyan lenne, mintha egy szabad madarat bezárnának egy kalitkába… Mindenesetre respect, Eutímia néni!

A pihenés jót tett, összeszedtük magunkat, készen álltunk a visszaútra. Az eső csillapíthatatlanul szakad, csúszkálunk össze-vissza. Az asszonyok kihasználták a csapadékot: az út menti hegyekről lezúduló vízben, illetve a patakmederben mosták a ruháikat.

Az ebédnél Yoanictól megtudtunk néhány dolgot.

  • Például, hogy 18 éves korban minden fiúnak kötelező két év katonaság, kivéve azoknak, akik egyetemre mennek. Nekik egy év az előírás. A lányok szabadon dönthetnek, hogy szeretnének-e katonának menni.
  • Aztán azt is, hogy amikor Kubában az USA embargó és a SZU szétesése után nagyon szűkös volt a benzinkészlet, Castro úgy oldotta meg a helyzetet, hogy Kínától rendelt mindennél több biciklit és azt mondta az embereknek, hogy ezzel közlekedni nagyon jó és egészséges dolog – a sport és testkultúra jegyében. Később aztán lett az országnak saját bicikligyára is.
  • Mesélte azt is, hogy ha valakinek a hurrikán lerombolja a házát, annak az állam kifizeti az újjáépítéshez szükséges építőanyagok árának a felét. Ha pedig az illető rossz anyagi körülmények között van, akkor az egészet.
  • Akik kakaóbabot, vagy kávét termesztenek, ugyanúgy be kell szolgáltatniuk a termés 90 %-át, mint a dohánytermesztőknek. 

Yoanic álma, hogy egyszer legyen jogosítványa.

Ezzel a szép kirándulással ért véget kalandozásunk Kubában. Este még közelebbről megismerkedtünk a Chanchanchara nevű koktéllal.

Fotók és beszámoló: Lachout Noémi

***

Remélem Ti is úgy élveztétek ezt az 5 részes beszámolót, mint én. Kuba különleges és távoli ország, örülök és büszke vagyok arra, hogy Noémi velünk is megosztotta élményeit és képeit. Köszönöm neki! 🙂 

Ha lemaradtatok az előző részekről, itt elolvashatjátok: 

1.rész: Jegyrendszer, üres polcok és színes autócsodák Kubában

2. rész: Karibi életérzés vár Kuba legnagyobb városaiban

3. rész: Kubai szivargyárak és dohányültetvények nyomában

4. rész: Kalandozások Fidel Castro és Che Guevara országában

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal, is, további érdekességekért pedig csatlakozz facebook  vagy Instagram oldalamhoz!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!